Megjött a hideg, nem esik jól, pedig mindég is jobban szerettem, mint a nagy nyári melegeket. Lehet, nem is a hideggel van problémám, hanem a szürke égbolttal. Jobban szeretem, amikor süt a nap, esetleg bárányfelhők úszkálnak még elvétve. Most meg csak szürkeség mindenütt. Ilyenkor még melózni sincs kedvem. Lehet, hogy a gazdasági hóvége is közrejátszik. Ilyenkor eltünnek a vevők, azt megjön a fizetés, akkor meg hirtelen mindenki előkerül.
Délután értekeztem haverokkal, és megállapítottuk, hogy ebben a mocsok időben csak egy valami dobhatná fela hangulatot, mégpedig az, hogy beszabadulunk valahova, és elkezdünk iszogatni. Az elméletnek és a valóságnak sokszor nem sok köze van egymáshoz, időnként persze párhuzamosságok is előfordulnak, sőt azonosságok is. Valójában az este a szokásos forgatókönyv szerint fog rögzítésre kerülni. Lássuk a párhuzamosságot az elmélet, terv, és a realitás között, ami abban merül ki, hogy beülünk valahova, ahol alkoholt mérnek ki. Innentől kezdve már semmi nem lesz az, amiről beszélünk, és röhögünk rajta, márminthogy iszogatunk. Megkezdődik a vedelés, ha úgy vesszük, a dühbőlivás, így szépen egybeírva. Nincs mérték. Talán a mértéktelenség. Mindenki befeszülve, teljesen. Szép kis baráti társaság vagyunk. Mindenki másként hülye, mindegyikünk másként sérült. Méguis összetartunk, toleráljuk egymás faságait. És segítünk ahol tudunk. Ez a lényeg, és a legfontosabb!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.