HTML

Síró Bohóc

majd lesz belőle valami. vagy egy kész egész, vagy egymástól teljesen független gondolatok szövevényes összessége, amiből még kész egész is válhat

Friss topikok

Linkblog

2009.10.28. 14:00 oszi1113

szerda

 Elmélyedni bármiben is sokszor felüdítő, sokszor lehangoló érzés. Közelít a 30, és nem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek! Sokan, sokhelyütt közhelyekkel jönnek, hogy vége az ifjúságnak, férfi ember leszel, stb. Kicsit negatív, illetve túlságossan is komoly dolgokat, gondolatokat akarnak bele erőltetni egy-egy kvázi fontos évfordulóba. Hogy mindez azért van e mert állandó igényünk van mindent kötni valamihez, azt nem tudom. Miért nem nagyobb izgalom a 31, mint a 30? Az legalább primszám. De mindegy. Valahogy abszolútli nem érzek magamban semmi olyat, hogy most aztán meg fog változni minden! Semmi nem fog. Talán. Mindenesetre úgy érzem legbellül, hogy puszta ököllel neki mernék menni a fél világnak, kiskanállal alagutat tudnék ásni Kínáig! Azt érzem, hogy pusztán a gondolataimmal meg tudnám váltani a világot.

Nem mindha ennek a világnak változnia kéne. Ahhoz már késő. Hogy is monjam, ezt elcsesztük. Nem csak idehaza, mindenütt, a fejlett, és fejletlenebb világon. Teremtettünk magunknak egy istent, amely éppen annyira tökéletlen, mint maga a teremtője. Hát éljen a pénz, éljen a globalizáció, éljen a neoliberalizmus, a multikulturalizmus, éljen minden izmus. Annyi minden van már az emberek körül, hogy már semmi sem biztos, nincs semmi, amiben hinni lehet. Mindent elhasználunk, elhasználtunk. Minden ómögött a pénz áll. Semmi nincs puszta valójában. Minden felhígult, mindenki, mindennek a nagytudója lett. Mindenki veszekszik a másikkal. Mindenki a saját igazát hajtogatja. Leragadtunk ezen a szinten. Nem alakul ki a hégeli háromszög a tétel - antitétel - szintézis. Nem jutunk magsabb szintre. Megrekedtünk. A saját önzőségünk áldozataivá váltunk. Versenyzünk egymással, egymás ellen, és valaki mindig veszít, valaki mindig sokat veszít, valaki meg nagyon sokat, sokszor gusztustalanul sokat nyer. Hajtunk, mint az ökör, mindenki megfeszülve. Sehol, senkinek az arcán nem látni egy őszinte mosolyt.

Minek a nagy hajtás, minek gürcölünk ennyit? Mit nyerünk rajta?

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://crynclown.blog.hu/api/trackback/id/tr611481418

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása