Síró Bohóc

A hétfőket mindég is sosenem szerettem. Ha hónap végével párosul, akkor meg szabályosan gyűlölöm. Pedig ma már kedd van! Azt hiszem legalábbis. Összecsúsznak a napok mostanság. Dolgozok. Egész héten. Még nem tudom, nem látom értelmét. Lassan, lassan kikristályosodik megérte e, vagy se. Pénzem nincs belőle, de szeretem amit csinálok. Magamnak csinálom. Nem másnak. Nincs főnök - ez néha problémát szokott okozni, alapvetően lusta ember vagyok, kényelemre hajlamos, namost ezen tulajdonságomnak köszönhetően időnként, amikor hárrihárri van, akkor megy a kapkodás! De! Egyre kevesebbszer. 

Tegnap volt valami, amit ki akartam írni magamból, és természetesen mára teljesen elfeledtem! Ezek szerint annyira nem is lehetett érdekes, vagy fontos. Alapvetően fontosnak, érdekesnek kell e lennie annak, amit az ember meg akar osztani másokkal? Lövésem sincs. Fontos e egyeltalán, hogy a hírekben érdekes, vagy fontos dolgokat közöljenek? Fontos e számomra az, hogy egy afrikai országban megkarmolt egy oroszlán egy menekülő bennszülöttet? Érdekes e számomra az, hogy kiszel tüncinek kiszedték a szemöldökét? Namost, ha nekem nem az, akkor mennyi és hány olyan ember van még, akit ez ugyanúgy nem érdekel? Miért van az, hogy ha valamellik kereskedelmi csatorna sikeresen integrál egy gagyi műsort, akkor azt egyből 1-2-3-5-10 másik adónak is újrascomagolva le kell adnia? Miért nem törekszik mindenki az egyedire? Miért a mának és nem az örökkévalóságnak akarunk alkotni? Ennyire elfogytak az ötletek, ennyire elfogytak, kiégtek a kreatívok, vagy netalántán már elmondatott minden, ami elmondható - média szinten. 

Szeretem olvasni itt is ott is a magyarhoni kertévék nézettségiháború ütközeteit. Imádom, ahogy rájár a rúd a tv2-re. Azt látom, hogy mintha elvesztették volna a hitet abban, hogy akár nyerhetnánek is. Egy kicsit olyan, mint a két nagy politikai erőnk harca. Mindkettő nyerni akar a választásokon, de hogy utána mit csinál, vagy mit kéne csinálni ahhoz, hogy csak egy kicsit is jobban éljünk, mint rendszerváltás idején, egyiknek sincs receptje. ÉS, hogy télleg egyre szarkalább minden, arrol pont azok tehetnek, akik mindezt elövették az elmúlt 20 évben, ÉS, ami legjobban bánt, hogy elszámoltatás, számonkérés az nem volt, és nem is lesz. Birka nép vagyunk, megérdemeljük. Politikáról ennyit, és semmi többet. Mostanában távol tartom magamtól. Eljutottam arra a szintre, hogy nem is érdekel. ÉS, jobban is érzem magamat. ÉS, jobb is ez így! Van az embernek kismillió egyéb nyüge, mint az, hogy ingyenélő tehetségtelen emberek megnyilvánulásával foglalkozzon.

Néha úgy vagyok, hogy nem tudom, mit keresek itthon, miért vagyok még idehaza. Miért maradjak? Sokszor feteszem magamban a kérdést. Dolgoztam külhonban 2 évet. Elvoltam a kintiekkel, sógorékkal. De itthon otthon vagyok, ez az egy - vagy az, hogy gyáva vagyok elmenni hazulról - indok, amiért még mindég nyomom, küzdök.